Szigetcsépen, a szerb lakosság körében máig is őrzik a nemzetiségi hagyományokat. Hagyományaik az ortodox keresztény vallással függnek össze. Naptáruk a nyugati keresztényekéhez képest két héttel eltolódik, mert a Julianus naptár szerint tartják ünnepeiket. A nagyobb ünnepeket iskolánkban is megtartják, a gyerekek rövid műsorral és táncfellépéssel kedveskednek szüleiknek, rokonaiknak.

Náluk is a legszebb és legmeghittebb ünnep a karácsony. Szenteste január 6-ára esik.

A karácsonyt 40 napos böjt előzi meg, amely a szentestéig tart. A böjt idején semmiféle állati eredetű táplálékot nem vehetnek magukhoz az emberek, csak növényit. Kivétel a hal, amelyet ehetnek. A böjt ideje alatt visszafogott életet élnek, bálba, mulatságra nem járnak.

Karácsony előtti héten, minden nap kiemelten gondolnak egy-egy családtagra. Ennek megfelelően van „Apák napja” „Nagyszülők napja” stb.

Karácsony előtti napokban sok süteményt, bejglit sütnek az asszonyok.

Karácsonyi előkészületek közé tartozik a búzavetés szertartása, melyet december 17-én kezdenek el csíráztatni egy tányérban, és áldást kérnek az Úrtól a búza kizöldüléséért, hogy a következő évben bő termés legyen. A tányér közepén hagynak egy kis üres helyet, egy pohárnak, amelyben úszó mécsest helyeznek el karácsonykor.

Az iskolákban és óvodákban a téli és karácsonyi énekek és versek tanulásával készülnek az ünnepre.

Ádám és Éva napja Bádnyidán nap:

Az asszonyok otthon vannak, a férfiak a gyerekekkel köszönteni mennek házakhoz.

Délután Betlehemezni indulnak a gyerekek (Vertep), a templomi szertartás után indulnak a házakhoz. Fából készült kis templomot visznek magukkal, Előadják Jézus születésének és a három király ajándékozásának történetét. A felkeresett házak lakói süteménnyel és pénzzel hálálják meg a gyerekek kedvességét.

A Bádnyidán elnevezést a régi szokásról kapta, ami azt jelentette, hogy a házigazda ezt a fát gyújthatta meg először szenteste. A karácsony kezdetét ennek a fának a bevitele jelzi. Addig semmiféle világítást nem használhattak a házban.

Az asztalra fehér terítőt kellett teríteni, amely alá szalmát szórtak, még az asztal alá is kellett szórni. A vacsora böjtös bableves, mákos és diós tészta volt.

Ezen a napon készítették el az asszonyok a karácsonyi kalácsot (Veliki Kolács).

szerb_tanc

A szerbek jellegzetes tánca a kolo (körtánc), melynél körbe állnak és egymás szemébe néznek, az összetartozást erősítik. A tánc lépéseit különböző koreográfiákkal tanulják az osztályokba beépített táncórákon a gyerekek.

A szilvesztert és újévet a szerbek is ünneplik, hatalmas bálokat tartanak.

Húsvét előtt 8 nappal van a Vrbicá/ Lázár-szombat, a fűzfaágakkal való ünneplés. Amikor a gyerekek a legszebb ruhájukban a templomnál gyülekeznek, majd kimennek a gáthoz és ott kapnak a jobb kezükbe egy-egy fűzfaágat és így járják körül a falut énekszóval. Másnapra a pap megszenteli az ágakat és a nép között kiosztja.

Húsvétkor/Vászkrsz a locsolkodás nem szokás, de festenek tojást és főznek sonkát, illetve egy sajátos fonott kalácsot is sütnek.

Január végén Szent Száva napkor nagyobb bálokat rendeznek, az iskolák védőszentjének ünnepén. Az iskolában a gyerekek verseket és énekeket mutatnak be társaiknak és rokonaiknak.

Minden családnak van védőszentje/házi patron pl. Szent Jován, Szent Nikola, ezt nemzedékről nemzedékre viszik tovább a családok.

Gyermek születésekor az újszülöttet még a templomi keresztelő előtt otthon is megkereszteli a pap és ott kap egy egyházi keresztnevet. Ez már a kisbaba születése után néhány héttel megtörténik.

A szerb lakodalomnak is vannak sajátos hagyományai:

Az esküvő előtti napon a menyasszony házánál rozmaringot kötnek a lányok és asszonyok. Ilyenkor a rozmaringszálakra színes szalagot kötnek, közben énekelnek és viccelődnek. Minden vendégnek egyet készítenek. Ezt az esküvő napján a koma árulja, aki nem vesz tőle az olyan, mintha nem hívták volna meg az esküvőre.

Amennyiben a vőlegény nem falubeli és úgymond kiviszi a faluból a menyasszonyt, akkor a szertartások után a lány fiú testvérei, vagy unokatestvérei vastag kötelet húznak ki a kivezető útra és pénzt kérnek a vőlegénytől a menyasszonyért. Megfizettetik a falut ért veszteséget, amelyet a költözéssel okozott a vőlegény.

Nyári nagy ünnep az Iván dán, amikor sárga réti virágokból koszorút fonnak, ebből a sírokra és a házakra is tesznek. Azt vallják: „Így Isten megtudja, hogy hol laknak a szerbek.”

Az iskolai kereteken belül megvalósítható szokások és hagyományok ápolása és megismertetése az idei tanévtől, szerb szakkörön keresztül is teret nyer.