A törökök kiűzése után a XVII. században a megfogyatkozó népesség és munkaerő pótlására nagy számban telepítettek németeket hazánkba. Szigetcsépen 1750 táján telepedtek le az első németek Nürnberg és Württemberg környékéről. A vallásuk római katolikus. Népszokásaik kevésbé maradtak fenn. Íme, néhány közülük:
Újév
Már szilveszter este elmentek a fiúk a lányos házakhoz és énekeltek nekik. Amikor a fiúk az éneket befejezték, a házigazda behívta és megvendégelte őket borral és kolbásszal. Január 1-én a gyerekek minden háznál vidám versekkel, jókívánságokkal köszöntötték az új évet:
“Ich wünsch, ich wünsch
Ich weiss nicht was.
Hinden Ofen huckt ein Hos.
Seid so gut, und gibst mir was.”
Korán reggel a marhapásztor ostorát pattogtatva körbejárta a falut. Minden paraszthoz bement, akinek a marháit ő legeltette. Süteményt, sonkát, bort kapott, így egészítették ki a járandóságát. Húsvétkor és pünkösdkor is ezt tette. Újévkor tilos volt szárnyast enni, mert a babona szerint az a gazdaságot visszaveti. Ezért inkább disznót sütöttek ekkor.
Háromkirály napja (január 6. Der Dreikönigstag)
Ezen a napon szentelte meg a pap a vizet és a tömjént. Ekkor a házszentelés alkalmával a házigazda szentelt vizet öntött a szoba négy sarkába.
Gyertyaszentelő (február 2. Maria Lichtmess)
A pap megszentelte a templomban a gyertyákat, amelyeket később vihar vagy rossz idő esetén meggyújtottak, hogy védje az embereket.
Farsang (Fasching)
Három napos bált rendeztek. A harmadik nap délutánján a fiúk a lányos házaknál fánkot kaptak. Ezen a napon, az esti bálon tizenegy óráig játszott a zenekar majd megszólalt a harang, ami a böjt kezdetét jelentette. A fiúk a küszöb alatt elástak egy üveg bort és pénzt, amit csak a következő farsang idején vettek elő (Faschingsbegräbnis).
Virágvasárnap (Palmsonntag)
Minden család barkát vitt a templomba, amit a pap megáldott. Otthon a házigazda egy ág szentelt barkát a padlás gerendái közé fűzött, hogy védje házát tűztől, vihartól, villámtól. A pap néhány barkát elégetett és ezt a hamut használta a következő évben hamvazószerdán.
Nagyhét (Karwoche)
Virágvasárnap után kezdődik. A legszigorúbb böjtnap nagypéntek volt, ekkor nem volt szabad húst enni és zsírral főzni. Háromszor ehettek és egyszer lakhattak jól. Leginkább tojást, túrót, burgonyát ettek. Nagycsütörtökön és nagypénteken “elszálltak a harangok Rómába”, a harangozás helyett kereplőt használtak. A nagyszombati körmenet után sonkát ettek.
Húsvét (Ostern)
Napfelkelte előtt az emberek először a kertben megmosakodtak a harmatban, csak utána beszélhettek egymással. Így amit a kezükkel egész évben megérintettek egészséges lett, vagy a rossz jóra fordult. Azaz: “Was meine Hände das ganze Jahr bestreichen, soll alles heil und gesund werden.” A húsvéthétfői misén a pap megszentelte a gyerekek által vitt sonkát, tojást, kenyeret. A szentelt ételnek különös erőt tulajdonítottak.
Flórián nap (Floriantag)
Ha egy lány a kérőjének kosarat adott, május 4-én egy madárijesztőt kapott a fiúktól (“Tattermann”). Ez azt jelentette: férj helyett madárijesztő jár neki.
Úrnapja (Herrgottstag)
A pap kivitte az oltáriszentséget a földekre, hogy a tavaszi termést a rossz időtől távol tartsa. Reggel a családok négy helyen oltárt állítottak fel, virágokból, levelekből,
ágakból és egy szentképből. A mise utáni körmenet alkalmával a pap mind a négy helyen felolvasott egy-egy evangéliumot. A körmeneten elől mentek a gyerekek, utánuk a férfiak, a pap majd az asszonyok.
Aratás ünnepe (Erntefest)
Az aratási bálon a kocsmáros kiválasztott hat fiút, ők pedig magukkal vittek hat lányt. A lányok koszorúval a fejükön körbejárták a falut, a fiúk előttük mentek karonfogva. A hat pár táncával nyitották meg a bált.
Szüret ünnepe
A kocsmáros törzsvendégei választottak maguk közül egy bírónőt és egy bírót. Egy fiú elvitte kocsin a lányokat a bírónő házához, ahol kezdődött a felvonulás. A kocsin a bírónő és a bíró ült, a kocsmáig a lányok gyalog kísérték őket és táncoltak. A fiúk lovon kísérték a felvonulást.
A tánctermet szőlővel, almával, körtével díszítették. A bírónő és a bíró feladata volt, hogy megbüntesse néhány fillérre azokat, akik a gyümölcsből loptak. Manapság a falu apraja- nagyja részt vesz e vidám hangulatú népszokás felelevenítésében. A tánccsoportok szekereken, kocsikon körbejárják a falut és több helyszínen is vidám táncokkal ünneplik a szüretet.
Búcsú (Das Kirchweihfest, Kirmes)
A szigetcsépi védőszent Szent Teréz, ezért az október 15-e utáni vasárnap a búcsú ünnepe. Az emberek három napig mulattak Az első két napon bált tartottak, a harmadik napon pedig a fiúk énekelve járták az utcákat, a házaknál az új borral kínálták őket.
Mindenszentek napja (Allerheiligen)
A fiúk kora reggel egy vesszővel a rokonokhoz, ismerősökhöz mentek, ahol megcsaptak mindenkit kétszer-háromszor, főleg a lányokat, hogy egészségesek és termékenyek legyenek.
“Frisch und gesund
Frisch und gesund
Anders Jahr wieder gesund
Das eng der Hund ned peist,
Das der Wujf nicht verreisst.”
Márton nap – November 11.
A német nyelvterületekről ismert Márton napi ünneplések az elmúlt években egyre népszerűbbé váltak hazánkban is. E naphoz kötődő szokások elsősorban a Tours-i Szent Márton legendájához fűződnek, aki misszionáriusként sok jót tett, nagyon megszerették az emberek: püspökükké akarták választani. Ő méltatlannak érezte magát eme hivatásra, így amikor érte jöttek, hogy felszenteljék, elbújt egy liba ólban. Azt gondolta, ott sosem találnak rá, de a libák hangos gágogásukkal elárulták őt. Mártont 371-ben püspökké szentelték, és haláláig segítette a rászorulókat. A nép nem felejtette el Mártont, minden évben halálának évfordulóján, november 11-én emléknapot tartottak a tiszteletére: fáklyás felvonulásokat szerveztek és Márton-tüzeket gyújtottak.
A lampionos felvonulásokat csak a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson. Manapság ebben elsősorban Szigetcsépen is a gyerekek vesznek részt, óvodások és iskolások egyaránt. Sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat, miközben Márton napi dalokat énekelnek. Az estét vidám hangulatú táncház zárja.
Advent
A karácsony előtti három vasárnapon az iskolások adventi és karácsonyi dalokból, versekből összeállított szabadtéri műsora, a betlehemi jászol és az adventi koszorú állítása a várakozás időszakának elmaradhatatlan része.
Karácsony (Weihnachten)
Az ünnep 24-én kezdődött Betlehemes játékkal (Chirstkindmadl). Ilyenkor a fiatalok házról-házra járva rövid színdarabot mutattak be, így kívántak boldog karácsonyt. Szenteste tizenhárom féle étel került az asztalra: alma, dió, tök, gesztenye, szőlő, szilva, sütemény, fokhagyma, méz, narancs, tökmag, befőtt, mák.
A maradékot betették egy fiókba, majd dec. 28-án összekeverték rozzsal, búzával, kukoricával és zabbal. Ezt ették a tyúkok. Azt tartották, amelyik tyúk nem eszik belőle, az a tojást a szomszéd fészkébe fogja rakni. A fiúk 28-án korán reggel bottal a kezükben elindultak a rokonokhoz és ismerősökhöz. Minden embert, főleg a lányokat kétszer- háromszor „megütötték” a bottal, hogy egészségesek és termékenyek legyenek. A karácsonyfát szaloncukor helyett színes papírlánccal, dióval, almával, mézeskalács-figurákkal díszítették.
Esküvői szokások
Jellegzetes esküvői ételek voltak: húsleves, savanyú káposzta, malacsült, paprikás csirke, szilvás sütemény.
Az esküvői ebédnél minden fogás tálalása előtt a rövid versikét mondtak. Például:
“Ich tritt herein und bring euch
das Rindfleisch mit dem Kren,
gedenket wie die Rose riecht,
die Rose riecht, vergiss mich nicht,
und schämet euch beim Essen nicht! Vivat!”
